Most egy olyan témáról fogok tippeket összeszedni, amihez egyáltalán nem értek, de hát mi a bloggerkedés szépsége, ha nem ez? Cserébe csomó időt töltök együtt amatőr írókkal, és gyakran tapasztalom, hogy sokan kifejezetten jól írnak, mégsem érnek el sikereket pályázatokon. Ha te is ilyen embernek érzed magadat, szeretném leszögezni, hogy ez nem feltétlenül a képességeidet minősíti. Mint minden versenyben, novellapályázatoknál sem árt, ha egy kicsit taktikázol.
1. Dobd ki az első ötletedet!
Kamaszkoromban rendszeresen indultam kisebb-nagyobb novellás pályázatokon, és azt hittem, hogy azért sikerültek jól, mert biztos annyira tehetséges író vagyok. Visszaolvastam párat, és sajnos ez tutira nem lehet a teljes igazság, némelyik arcpirító módon pocsék volt. Mi lehet akkor a titok? Az volt a módszerem, hogy mindig a második ötletemnek kezdek neki, ami a pályázati kiírásról eszembe jut. Minél nagyobb a pályázat, annál borítékolhatóbb, hogy rengeteg írás fog egy kaptafára készülni. Amikor a zsűrinek több történetet kell egyhuzamban elolvasnia, néha kiváló írások is elsikkadhatnak a szemük előtt, ha az ötödik hasonlót olvassák. Azt vettem észre magamon, hogy a második ötleteim mindig egyedibbek, mindig jobban kiugranak a mezőnyből.
2. Ne te legyél a királylány!
Megvannak a farsangok gyerekkorodból, amikor majdnem megpusztultál, hogy királylánynak öltözhess, napokat álmodoztál róla, hogy te leszel a legeslegszebb, aztán elmentél a farsangra, és a fél ovis csoportod annak volt öltözve? A pályázatokra mindig sokan szeretnének gyönyörű, megható történetet írni, ezért, ha nem csinálod nagyon-nagyon jól, el tudom képzelni, hogy azért nem sikerülnek a reményeid szerint, mert a sok drámai történet között kevésbé érvényesül az érzelmi ív, amit te is és a próbaolvasóid is hibátlannak éreztek. Valahányszor a legszebbnek öltözve akartam elindulni az ovis farsangra, sosem markoltam fel díjat.
3. Ismerd a zsűrit!
Néha már a pályázati kiírás megfogalmazásából is predesztinálható, hogy milyen lesz a zsűri ízlése. Ha nagyon nyerni akarsz, szerintem nem ciki utánaolvasni, hogy kik a zsűritagok és milyenfajta szövegeket kedvelnek.
4. Maradj önmagad!
Gyakran tapasztalom magamon, hogy amikor névtelen novellapályázatra írok, hajlamos vagyok "akcentussal írni", mindig zsigerből másnak próbálom meg beállítani a stílusomat, mint amilyen valójában. Egyszer pont azért csúsztam ki egy antalógiából, mert csomó pátosz volt a szövegemben, annyira próbáltam elrejteni, hogy igazából úgy fogalmazok, mint egy tipikus pesti bunkó.
5. Sose felejtsd el, hogy ez csak egy pályázat! Ha nem nyersz, az sem a világvége.
Egy komolyabb pályázaton akár többszáz induló is előfordulhat, sokan mégis önérzeti kérdésnek fogják fel, hogy nyernek-e rajta vagy sem. Teljesen természetes, hogy a hónapokig elhúzódó zsűrizés alatt kialakulnak benned remények, de ne felejtsd el, hogy ezek mindig csak lehetőségek, és hogy egyáltalán nem biztos, hogy rossz író vagy, amikor nem téged választanak ki. A sikeres pályázatokat évente megismétlik, és tucatnyi más esélyed lesz arra, hogy megmérettethesd magadat. Ha a pályázatról kiesett novelládat jónak érezted, az eredményhirdetés után megpróbálhatod beküldeni folyóiratokba. Attól, mert egy bizonyos helyre nem került be, még nem fosztottak meg téged a publikálás lehetőségétől!
Mint ahogyan a bejegyzés elején is említettem, egyáltalán nem vagyok szakértő a témában, csupán a saját tapasztalataim alapján írok. Ha valamelyik ponttal vitatkoznál, nyugodtan fejtsd ki bővebben kommentben, illetve, ha hozzáfűznivalód van, azt is nagyon szívesen fogadom!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése