Tudom, hogy amikor a 2019-es [bekezdés] egyik nyertese ír a 2018-as [bekezdés] egyik nyertesének regényéről, akkor azt képtelenség elfogulatlanul csinálni. Nem akarom titkolni, hogy drukkoltam ennek a szövegnek, ahogyan drukkolok minden magyar elsőkönyves szerzőnek, főleg, hogy többüket személyesen ismerem. Azt is szeretném leszögezni, hogy emellett a drukkolás mellett minden író szigorú szemmel olvassa a másik író szövegét, úgyhogy bármennyire is egy hajóban evezünk Tarjával, nem emiatt gondolom, amit gondolok.
A közös történetünk A nép igazságával jóval azelőtt kezdődött, hogy megkerestek volna, hogy legyek én is előolvasó. Ugyan a harmadik [bekezdés]-re jelentkeztem először, fél szemmel a korábbi évek pályázatait is figyeltem. Tarja Kauppinen sok felületen aktív volt, a 2018-as nyertesek közül talán ő lett az első olyan név, akit archoz tudtam kötni. Az első szembeötlő dolog vele kapcsolatban, hogy elképesztően sportos, és rendszeresen fut le olyan távokat, amik még autóval is hosszúak szoktak lenni. Az én ízületi gyulladásos, rendszertelenül kardiózós testemmel az ilyesmi elérhetetlen álom, mindig csodálattal figyeltem azokat, akik képesek ilyesmire. A következő nagy benyomásom az volt, amikor nyilvános lett a regény borítója, mert szerintem elképesztően klassz lett.
Olyan világot élünk, ahol kevés grafikai tudással is össze lehet hozni egy borítót, ami persze nem baj, de én azért nyálazok és egyben irigykedem ennek a könyvnek a fizimiskájára. A borító stílusa egyébként a belívben is végigvonul, ha megveszitek a regényt, több hasonló illusztrációt is fogtok benne találni.
Magát a történetet egyébként nehéz lenne összefoglalni (ez nem azt jelenti, hogy nincs neki, jóval inkább azt, hogy nagyon sok van). Adott Havasfeldöld, térségének leglepukkantabb fantasybirodalma, és öt karakter eltérő hátterekkel és motivációkkal, akik akarva, vagy éppen kifejezetten akaratlanul belefolynak a történelem egy rövid szakaszának alakításába. Fontosság szempontjából kiemelkedik közülük Tarja, a peremvidéki fogadósnő, akinek a múltja mindenki számára rejtély. Habár nem ez tűnik a cselekmény központi elemének, szerintem a történetnek nagyon sokat használ, hogy ezeknek a karaktereknek az egymás közti interakciói jól működnek, és annak ellenére, hogy egyikük sem pozitív hős, van bennük valami emberiesség, ami mindegyiküket érdekessé teheti.
Végigvonuló téma a korrupt társadalmak működése, ami mind a karakterek, mind a nagyobb ívű cselekmény szintjén fontos szerepet kap. A regény egyik legfontosabb eszköze a szemtelenségből fakadó humor. A karakterek nem jó emberek, de cserébe önreflektívek, vagy a szöveg reflektál jól rájuk, és ez jól áll, klasszul pörgeti a dialógusokat. Szerintem ezen a szinten működik a legjobban a szatirikus hangvétel, egyes konkrétabb analógiák nekem már nem fedték le az ízlésvilágomat (bevallom, bizonyos helyeken azért nem, mert zavaró tud lenni, ha szerző és olvasó máshogyan vélekednek a világ dolgairól; még ha a felsejlő kritikai éllel többnyire egyet is értettem), de ezek sem váltak az átfogó olvasói élményem kárára. Nem szeretnék olyasmiket írni, hogy ez a regény azért jó, mert elmond valamit a jelenlegi társadalomról, mert egyáltalán nincs oktató jellege. A világépítés és a mögötte meghúzódó ok- és okozati rendszer volt az, amit a legjobban élveztem az olvasás közben, és ez messze meghaladja az "elmondani valamit" szintjét, elképesztően okos, vicces és jól kidolgozott volt, és szerintem önnön létezésének jogán is abszolút megállja a helyét. Emellett reflexió történik az epikus fantasy toposzaira és világalkotására is.
Külön kiemelést érdemel a szöveg igényessége és konzisztenciája. Rengeteg apró vicc van elrejtve az egyes mondatokban, gyakran a saját stílusára is reflektál, és emellett nagyon színes és érett az írói hang, szerintem elsőkönyvesnél az ilyesmi egészen ritka. Annak ellenére, hogy bőven voltak benne olyan szavak, amiket nem ismertem, nem volt nehéz olvasni, sőt, simán volt, hogy egy leülésben kétszázötven oldal is lement. Nagyon díjazom, amikor egy író képes a szövege esztétikájával külön réteget teremteni a regényében.
A nép igazsága szeptember 17-én fog megjelenni, ezen a linken tudjátok előrendelni:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése